Angyalcsináló asszonyok

Az ID (Investigation Discovery) csatornán fut egy népszerű sorozat “Gyilkos asszonyok” címmel. Nagyon érdekes történeteket dolgoz fel, mutatja be és tárja fel azoknak a kegyetlen gyilkosságoknak a körülményeit, amelyeket asszonyok követtek el Amerikában, Ausztráliában. Nagyon érdekes látni és elgondolkodni azon, hogy milyen élethelyzetek alakíthatják úgy egy nő életét , hogy végső megoldásként,  férfiakat megszégyenítő erővel és kegyetlenséggel vigyék véghez nagyrészt előre kitervelt gyilkosságaikat férjeik, szeretőik, szomszédaik ellen.
Kicsit rákerestem a témára. Egyrészt érdekelt a téma pszichológiai, szociológiai háttere másrészt kíváncsi voltam, hogy nálunk, Magyarországon vannak/voltak-e hasonló esetek. Vajon más indíttatásból történnek/történtek gyilkosságok, mint az USA-ban vagy akár a világ más részén? Így találtam rá egy nagyon érdekes és nagy horderejű, asszonyok által elkövetett gyilkosságsorozatra, itt, nálunk, Magyarországon.

A nagyrévi arzénes gyilkosságsorozat nagy port kavart. Számos írás, cikk és műsor foglalkozott vele, nemcsak nálunk, de a világ sok részén. A korabeli tudósítások, bűnügyi jelentések szerint 1910 és 1929 között legalább 162 gyilkosságot követtek el asszonyok a tiszazugi Nagyrévén és a környékbeli falvakban, de vannak feljegyzések, amelyek 300 körüli esetet is feltételeznek. Pontos számokat nem is lehet tudni, hiszen a hosszú időszak miatt nem  tudták tisztázni valamennyi halálesetet.

“Mit kínlódsz vele?” – vált szállóigévé  ez a mondat a nyomozás és a bírósági per kapcsán. Ez volt  a falusi bábaasszony mondata, ahányszor csak valaki panaszkodott neki. Fazekas Gyuláné, született Oláh Zsuzsanna volt ugyanis a felbujtó és egyben a gyilkos “legyes víz” megalkotója. Az akkori feljegyzések szerint véletlenül jött rá, hogy a kiáztatott légypapír halálos méregként is funkcionálhat. (Állítólag annyi légy volt abban az időszakban, hogy a légypapír sem nyújtott megoldás a kiirtásukra. Ekkor jutott eszébe az ötlet, hogy cukros vízbe áztatja, hátha a legyeket az jobban vonzza majd és így talán könnyebben megszabadulhat tőlük. Szerencsétlenségre azonban egy kiscica jutott ehhez a keverékhez és miután ivott belőle nem sok idő múlva el is pusztult. Ezt követően Fazekasné a  tejet kiöntötte az udvarra, abból a csirkék felcsipegették a legyeket és rövid időre rá ők is elpusztultak. Gyors megoldás volt ezek után már a kezében a nem kívánt személyek likvidálására.) A bábaasszony pedig élt is a lehetőséggel lelkesen.Fazekasné több mint 18 évig tartózkodott a faluban, azt azonban nem lehet tudni, hogy ezalatt hány embert segített halálba. A pénzért árusított „légyvíz” meglehetősen kelendővé vált helyiek körében s nem mellesleg jó kis bevételi forrást is jelentett a méregkeverőnek.

Móricz Zsigmond is tudósított akkoriban a tárgyalásról, az ő írásában ez olvasható: “Egyszerre zsákmánya lett az egész falu asszonynépe. S ő háromszor evett húst naponta abban a faluban, ahol legfeljebb disznóöléskor zabálják tele hússal magukat az emberek.”

Ezt követően számtalan titokzatos haláleset történt  még végül az 1920-as évek közepétől a  falu ki is érdemelte a “halál faluja” ragadványnevet. Hullottak a férjek,szeretők, gyermekek és más családtagok, mint a legyek (elnézést a morbid hasonlatért.) A  háborúból hadirokkantként hazatért férfiak, súlyos betegségtől szenvedő csecsemők, kisgyerekek és magatehetetlen idősek estek a méregkeverő asszonyok áldozatául.

Volt, aki nem is állt meg egyetlen gyilkosságnál. Először végzett nagybeteg édesanyjával, majd férjével s végül a szeretőjével is. Minden problémára megoldás volt az arzén.

Miért? Merül fel bennünk azonnal a kérdés azonnal. Az akkori történelmi háttér és szociális körülmények mind magyarázatul szolgálhatnak a kérdések megválaszolására. Sok falu küzdött a szegénységgel és a nyomorúsággal, ezért a föld akkoriban különösen értékesnek számított: így a földszerzés, és a föld elaprózódásának megakadályozása egyaránt motiválhatta őket. Ehhez hozzájárult, hogy a háborúból hazatérő férjek idegileg felőrlődve, agresszíven érkeztek haza, amit az asszonyok nehezen viseltek vagy éppen sérülten, megnyomorodva, munkaképtelenül szintén nem voltak a család hasznára. Természetesen olyan eset is volt, amikor a férj távolléte alatt az asszonyok új szeretőt, ágyast találtak maguknak, így ők is nem kívánt személyekké léptek elő. A sokadik gyerek ugyanúgy feleslegessé vált, mint a nyomorékan, sérülten születettek vagy a magatehetetlen, beteg szülők.

Hogy nem derült ki előbb? Elsőre érthetetlennek tűnhet számunkra, hogyan tudtak ennyi éven át büntetlenül gyilkolni ezek az asszonyok. A válasz viszonylag egyszerű. A nagyrévi bábaasszony állt a legközelebb a helyi orvoshoz, emellett unokatestvére végezte a halotti bizonyítványok kitöltését, emiatt maradhattak hosszú időn át észrevétlenül és felderítetlenül a gyilkosságok.

Bodó Béla (amerikai-magyar történész-író) a témában írt tudományos műve szerint a gyilkosságok 1929-ben kerültek a nyilvánosság elé, amikor egy helyi újság szerkesztője (más források szerint a szolnoki ügyészség) kapott egy névtelen levelet, melyben a Tiszazug környéki nőket családtagjaik megmérgezésével vádolták meg. Egészen addig senki nem vette komolyan a pletykákat. Ekkor indult meg az ügyészség nyomozása is: a hatóságok több tucat holttestet hantoltak ki a helyi temetőből. Mivel az arzén még hosszú évekkel később is kimutatható, a gyanú bizonyosságot nyert. Innentől már nem volt kérdés. 12 tárgyalást tartottak az ügyben, s bár az akkori időben is próbálták elkerülni a botrányokat, így az ügyeket külön-külön, nem is egymással összefüggésben vizsgálták, mégsem tudták titokban tartani. Számtalan újságcikk, tudósítás foglalkozott a bűnténnyel.

Egy évvel a vizsgálat megkezdése után már az ítéletek is megszülettek. Hat nőt  halálra ítéltek – ebből később egynek életfogytig tartó szabadságvesztésre enyhítették, egynek pedig felmentésre változtatták a büntetését. Nyolcan életfogytig tartó, ketten tizenöt évi fegyházbüntetést kaptak, tíz év börtönre egy, nyolc évre kettő, öt évre szintén egy nőt ítéltek, Hat vádlottat felmentettek, két esetben elejtették a vádat.

A “főkolompost”, a légypapírról az arzénes vegyszert leitató s azt a nőknek – pénzért, búzáért, élelemért – átadó bábaasszonyt nem tudták elítélni: amikor meglátta, hogy az utcájukba befordultak a csendőrök, még odaérkezésük előtt marólúgot ivott, s meghalt.

Felhasznált irodalom:

Móricz Zsigmond: Tiszazugi méregkeverők
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyr%C3%A9vi_angyalcsin%C3%A1l%C3%B3k
http://www.kritikaonline.hu/kritika_07juli_aug_doros.html
http://unknownmisandry.blogspot.hu/2013/11/julia-dari-serial-killer-of-nagyrev.html
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/bulvar/arzennal-irtottak-ki-sajat-csaladjukat-245930