Január 1-je általában minden ember életében valamiféle fordulópontot jelent. Új év, új lehetőségek. Fogadalmak, ígéretek, amik aztán legkésőbb februárban már a feledés homályába vesznek. Tisztelet a kivételeknek, azoknak akik a végsőkig kitartanak, küzdenek , hogy aztán elérjék céljukat. Sok időt pazaroltam én is mindenféle fogadalmakra, amiket aztán sorban nem tartottam be.(Na jó, a soha az hülyeség. Egyszer egy ilyen elhatározás után lefogytam 30 kilót. Ez akkor jó volt, de emlékszem milyen küzdelmes is egyben. Sokan dícsértek, hogy nagyszerű munka, kemény vagyok meg egy hős. De igazából francokat. Lusta disznó voltam, hogy egyáltalán felszedtem ezt a sok felesleget. A minimum, hogy utána megpróbáltam valahogy megszabadulni tőle.) Ennek ellenére lesz szó a fogyókúráimról, álljanak csak tanulságképpen sok sorstárs okulására. Hátha valakinek éppen ezek a tapasztalatok adják meg a kellő ösztönzést. Így 40 felé (vészesen) közeledve már jogomban áll tanácsokat adni. Ez már élettapasztalat (legalábbis én így határoztam.
Szóval ott jártam, hogy fogadalmak. Elhatároztam, hogy idén elkezdek élni. De úgy igazából. Valahol olvastam, hogy ez az a kor amikor az ember már igazán tudja élvezni és értékelni a szép dolgokat. Egy jó sétát, egy szép tájat, egy ízletes vacsorát, egy finom bort. Idén nagy hangsúlyt fogok erre fektetni. Nem csak úgy nézni, de látni fogok. Élvezni minden pillanatot, ízeket, tájakat, borokat, társaságot. Kipróbálok egy csomó mindent, amit eddig csak halogattam.
A következő fogadalmam, hogy kicsit összekapom magam úgy fizikailag is. Egyszerűen nem érzem, hogy 100%ban maximumon pörögnék. Pedig mikor legyen az ember legjobb formájában ha nem most? Korábban természetes volt, hogy erős, ruganyos vagyok, fiatalon ez nem is kérdés, nem nagyon kell dolgozni érte. Később -50 felett- már nehéz lesz. Akárhogy is vizsgálom ez a mostani az optimális időpont. Ez egyébként is kihívás. Fiatalkorom túlnyomó részében lusta, zsíros ember voltam. Először a sulira fogtam, aztán a gyerekre meg a háztartásra. Dolgozó nő voltam, anya. Nekem nem volt időm (de igazából igényem) ilyen uri huncutságokra, mint konditerem, torna, egészséges életmód. Mióta idősödöm már nem keresek kifogásokat. Inkább önvizsgálatot tartok, aztán felállok a karosszékből. Ezt kell tennem, nincs mese. Karácsonyra kértem is egy 6kg-os kettlebellt. Már elkezdtük az ismerkedést, tapasztalatok majd egy másik írásban :). Érdekes lesz, ezt ígérhetem.
Harmadik és egyben utolsó fogadalmam, hogy a testem mellett az agyam is karban tartom. Drága jó nagymamám 97 éves korában halt meg. Az utolsó 20 év életében a boldog tudatlanságban telt. Totálisan elmeszesedett aggyal, egy félig jelenre és félig múltra támaszkodó időtlen univerzumban létezett. Akkor elhatároztam, hogy ez velem egyszerűen nem történhet meg. Felállítottam egy elhatározást, miszerint életem hátralévő részében folyamatosan tanulok, olvasok, kötök , horgolok csak, hogy mozogjon, dolgozzon az agyam.
Ezzel a három tervvel vágok neki az idei évnek. Igyekszem, hogy mindben a legtöbbet tudjam nyújtani. Akinek van kedve tartson velem. Decemberben majd tartunk egy elemzést arról, hogy mi mennyire jött be, mibe mennyi energiát sikerült fektetni :).
Addig is BUÉK mindenkinek. Kívánok vidám, napsütésben gazdag, sikeres Újévet mindenkinek!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: