(Természetesen én is kipróbáltam. Annak idején mindent elkövettem volna -10 kilóért. Ma már máshogy van, de erre is meg kell érni. Ezt mára már megértettem.)
A lényege, hogy megfőzöd a káposztalevest aztán ehetsz belőle amennyit csak akarsz, nincs korlát. Kalória minimális van benne, úgyhogy tolhatod egész nap nyugodt lelkiismerettel. (Hozzáteszem a 3. nap végére egyenesen hányingered lesz a leves puszta látványától is és úgy vágysz bármilyen más ízre, mint szomjazó beduhin a nyári záporra.). Az időtartam max két hét lehet (de elárulom egyig is rohadt nehéz húzni). Ezt a középkori kínzásnak is beillő diétát követően szerintem mindenki (én is) elkezdett újra normális kaját enni, aztán szépen vissza is tértek/tértünk a kiinduló súlyunkhoz, úgyhogy totálisan felesleges volt a két hét önkínzás, de elmondhattuk, hogy kemények voltunk és meg tudtuk csinálni.
Szóval az eredeti recept szerint a hozzávalók: 6 db közepes hagyma , 1 vagy 2 kis paradicsompüré konzerv ,1 nagy fej édeskáposzta (1,5 kg) apróra vágva ,2 db zöldpaprika ,4 db sárgarépa ,2 db zellergumó vagy 6 szál friss zellerlevél ,2 db leveskocka ,petrezselyem, bazsalikom (friss) apróra vágva
A hozzávalókat közepes nagyságúra vágjuk, nagy fazékba tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Sóval, borssal, curryvel ízesítjük. 10 percig hirtelen forraljuk, majd csökkentve a lángot, 20–30 percig lassú tűzön puhára főzzük.
Van még némi használati utasítás mellé, talán egy hét alatt engedélyezett némi sovány tej, meg talán egy kis héjában főtt, sós krumpli, szóval az sem igazán az álmok netovábbja, akit még ezek után is érdekel a téma, guglizzon rá bátran.
Az ígéret szerint 5-9 kilót is lehet fogyni a hét végére, de a 3 garantált. (Ez egyébként igaz is.)
Miután a recept szerint elkészítettem a levest, mehetett is az egész a kukába.Számomra egyszerűen lenyelhetetlen, élvezhetetlen, borzasztó volt…..és most a legszerényebb jelzőket használtam. Szerencsére előre gondolkodva láttam, hogy ezt túl nagy adag lesz, úgyhogy mindenből pontosan a felét vásároltam csak meg, így ezt az első tapasztalatot viszonylag olcsón megúsztam.
Ezt követően fogtam és kicsit átdolgoztam a receptet a saját ízlésemre. Kihagytam belőle az iszonyatos paradicsompürét (helyette egy friss paradicsomot tettem a levesbe) és az édeskáposztát is helyettesítettem kelkáposztával. A hagyma mennyiségét felére csökkentettem, tettem bele köményt, jó sok sárgarépát, így végeredményül egy egészen finom, könnyű zöldséges káposztalevest kaptam. Na gondoltam, így már jöhet a világvége is, ezzel én már jól elleszek. Gondoltam….
Az első nap játszi könnyedséggel telt, még repetáztam is belőle. Második nap már vágytam volna némi más ízre, igazából mindegy volt mi, csak valami más legyen. Harmadik nap is kitartottam , bár már inkább nem is ettem, vagy csak nagyon nyammogva. Negyedik nap már -3 kg volt a mérlegem, így némiképpen motivált lettem (sőt egy kósza pillanatban az is eszembe jutott, hogy szerintem két hétig fogom csinálni). Ötödik napon jött először a komoly hányinger, pedig akkor már új adagot is főztem, kicsit más ízesítéssel, hogy ne legyen annyira egyhangú. Hatodik napon konkrétan öltem volna egy rántotthúsért krumplipürével. Hetedik napon alig ettem, de boldogan láttam, hogy -5kg-nál járok.
Azt a tervem, hogy még egy hétig csinálom, gyorsan feladtam. Ezt követően igyekeztem nagyon könnyű ételeket fogyasztani és nagyon figyelni az elfogyasztott mennyiségekre. Mégis villámgyorsan visszajött 3 kg. Ez van/volt!
Ha így utólag kéne jellemeznem, akkor legelőször a nagyon kemény jelző jutna eszembe. A ráfordított energia és szenvedés közel sem érte meg, ma már tutira nem csinálnám. De aki gondolja, vágjon bele nyugodtan. Anno engem sem lehetett lebeszélni semmiről :).
Connie Diekman, a Washingtoni Egyetem táplálkozástudományi karának vezetője a következőket mondta a káposztaleves kúráról: „Monoton, rövidtávú terv, melyből hiányzik számos alapvető tápanyag. Az elvesztett súly nagy része víz, tehát nem az egészség szempontjából fontos testzsír csökkenésről beszélünk.”
Hát ennyi!
