Hímezni még sosem próbáltam, de gondoltam nem lehet az olyan nehéz… tű meg cérna, maradj a vonalon belül aztán kész!
Persze később rájöttem, hogy ennél azért nehezebb a történet, de mindenkit bíztatok (aki icipici kedvet is érez hozzá), hogy próbálja ki nyugodtan, nagy baj nem lehet belőle. Tök jól kikapcsol egy fárasztó nap után, ha meg még sikerül is, akkor többszörösen profitáltunk belőle.
Kicsit utánakerestem az interneten, hogy milyen motívumok jellemzőek a kalocsai mintákra (még véletlenül sem akartam ugyanis összekeverni mondjuk egy matyóval, mert ha már csinálunk valamit, akkor ugyebár adjunk a minőségre is és csináljuk rendesen), szóval letöltöttem néhány mintát, aztán megvásároltam a szükséges cérnákat, tűket, hímzőrámát. A táskát az unokahúgom varrta egy fekete nadrág szárából, alapnak tökéletesen megfelelt.
A minta előrajzolása okozta a legtöbb gondot, mert szappannal meg zsírkrétával is próbáltam, de ahogy hímeztem, a tartástól, a fogástól mindig lekopott. Elvileg kapható előrajzoló ceruza, de én egyetlen boltban sem találtam a netes megrendeléshez pedig türelmetlen voltam. Így elég sokszor kellett javítani, újrarajzolni.
A legtöbb virágot (a színükkel együtt a netről lestem). Ami nagy tanulság volt, hogy nagyon ügyelni kell az öltések egyenletességére. Ha az egyik kicsit szorosabb a másik viszont kicsit lazább az elég ronda tud lenni. Sokat vissza kellett fejtenem, mire kialakult a végeredmény. Ebben nagy segítség a hímzőráma, de aki nagyon ügyes az simán kézben tartva is megcsinálja.
Végül a fenti műremek kerekedett belőle, tudom, hogy a tökéletestől messze van (feltételezem, hogy még a jótól is), de drága jó Dédikénk értékelése után – “miszerint jó lesz ez , jó lesz ez elsőre” – egészen elégedett voltam magammal.
