Nem igazán mondhatnám, hogy hiszek a sorsszerűségben, a jelekben, a negatív energiákban, de basszus ez az év tele van meglepetésekkel. Alig egy hete, hogy túljutottunk az elveszett iratok pótlásán, máris megérkezett az újabb kihívás, egy bevont bankkártya személyében.
Munkahelyemen úgy döntöttünk kollégáimmal, hogy kimegyünk a közeli ABC-be és vásárolunk valamit ebéd gyanánt. Mivel nem volt nálam pénz, gondoltam az utunkba eső automatánál (ami történetesen OTPs) veszek magamhoz némi pénzt. Be is helyeztem a szokásos módon a bankkártyát, beütöttem a kódom, majd a kívánt összeget, mikor az automata egy rövid kattanás után, nemes egyszerűséggel az alábbi feliratot jelenítette meg: “A bankkártya bevonásra került.” Először, de csak egyetlen pillanatig azt gondoltam, hogy ez vicc, ilyen márpedig nincs, vagy ha van, akkor nem velem történik, de aztán be kellett látnom, hogy de bizonyám.
Gyorsan hívtam is az automatán szereplő telefonszámot, ahol néhány perces “nyomjon 1-et, nyomjon 5-öt” után végre el is értem egy hús-vér embert, aki nagyon kedvesen tájékoztatott, hogy mivel én nem OTPs vagyok (úgy kell nekem, minek akarok levenni más banknál pénzt) csak annyit lát, hogy a saját bankom kérésére történt a bevonás. (Gondoltam is magamban, hogy milyen kedves ez az OTP. Nem egyszerűen kiírja, hogy van valami gáz és urambocsá’ visszaadja a kártyát, hanem BEVONJA!!!) Még tettem egy erőtlen és elkeseredett próbálkozást, hogy “ugye a kártyám azért visszakaphatom?”, de gyorsan tova is szálltak a reményeim, mikor a hölgy közölte, hogy ezek a kártyák megsemmisítésre kerülnek. Puff neki! Ami fájt, hogy egy gyönyörű K&H énkártyám volt, a gyerek fényképével. No mindegy, biztos, ami biztos, hogy minél előbb fáradjak be a saját bankfiókomba. Így is tettem.
Mivel az ebéd már úgyis ugrott, mellesleg vele együtt az étvágyam is elszállt, azonnal elmentem a bankomhoz. Kártya nélkül mégsem lehet létezni. Röpke 1 órás sorszám tépés-sorbanállás után oda is kerültem az ügyintézőhöz. Nagyon kedvesen fogadott, bár mikor elmondtam a sztorit némi bizonytalanságot láttam az arcán. Kért is egy kis telefonos és kollegiális segítséget majd közölte, hogy ahhoz, hogy új kártyát igényeljek, a régit le kell tiltani, ami is 10.000 magyar forintba fog nekem kerülni. Ezt nem értettem teljesen, kértem is, hogy ismételje meg. Aztán megint nem értettem, de akkor már más miatt. Azért, mert jószándékúan berakom a kártyám egy automatába, ami az konkrétan megsemmisíti, de legalábbis bevonja ÉN!!! fizessek 10.000 Ft-ot? Azt mondta elméletileg igen, de még azért megkérdezi. Néhány telefonhívás és kiderült, mivel totálisan vétlen vagyok az ügyben, így a kártya letiltása díjmentes lesz. Hát szerencse, de igazán!
Arra a kérdésre, hogy az automata miért vonta be még a saját bankomnál sem kaptam választ. A kártya érvényes még ez év szeptemberig, a kódot jól ütöttem be, véleményem szerint nem is telt el sok idő, és fedezet is van a számlán …szóval ez örök rejtély marad.
Ezt követően megigényeltem az új kártyám. Ami legalább jó, hogy ugyanazt fogom visszakapni, fényképpel együtt. Ennek örültem. Aztán még megkérdeztem, ha már itt vagyok és úgysincs kártyám és kp-m sem, lehetne-e, hogy egyúttal akkor vegyek fel némi pénzt, mert más lehetőségem az elkövetkező 1,5-2 hétben úgysem lesz. Mondták természetesen, de azt egy másik ablaknál kell, tépjek sorszámot ismét….aztán rámnéztek és valahogy mégis átirányítottak (sorszámtépés nélkül is a megfelelő ablakhoz). Nem tudom mi lehetett a tekintetemben, de ezt gyakorolni kellene, hátha máskor is megkönnyítené az életem.
Ami még hozzátartozik a naphoz, hogy a bankban töltött idő alatt lejárt a parkolószelvényem és természetesen egy parkolási büntetést is találtam a kocsi szélvédőjén. Komolyan mondom, hogy kínomban felröhögtem! Nem tudom, akik láttak távolról, mire gondoltak, de ez volt az igazi, őszinte reakcióm….és most már ezen is túlvagyunk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: