Teljesen véletlenül került szóba baráti társaságunkban, hogy ki milyen ételt szeret illetve nem szeret, mi a legdurvább, amit bevállalna vagy már valaha is megkóstolt. Én eddig azt hittem elég bevállalós vagyok, de így kicsit jobban rákeresve a témára rájöttem, hogy inkább mégsem. Noha édesanyámhoz képest így is kulináris kalandornak számítok (hiszen én már ettem polipot és kagylót is), ezekhez az emberekhez képest kispiskóta az én teljesítményem. Aztán a beszélgetés során szépen kiderült, hogy néhány kollégám is túltett már az átlag embereken (de erről majd később).
Szóval miután így szóba kerültek a húzósabb ételek, úgy döntöttem kicsit jobban rákeresek a témára. Hááát, elég izgalmas dolgokra bukkantam. Íme a világ 25 legdurvábbnak kikiáltott étele. (A teljesség igénye nélkül.)
Figyelem!!! Csak erős idegzetűeknek. 🙂
25. helyen: kapros savanyított uborka (USA)
Na bumm. Amerikai barátaink azt mondják ez már durva. EZ? 2 éves unokahúgom naturban nyomja minden nélkül. Hagyjatok már! Csak egyetlen fokkal durvább, hogy kiadták kis drazsé formában is (bár nem tudom mire jó egy savanyú uborka ízű tik-tak, de nekem még ígysem tűnik ijesztőnek.) Menjünk is tovább, ez egy olyan szint, amin az ország 90% simán túljutna.
24. helyen: a zsíros szalonna (Ukrajna, Magyarország)
Ezen kicsit mosolyogtam is. Szegény amerikai blogger értetlenül állt a dolgok előtt, hosszasan elemezgette, hogy milyen elvetemült ember az, aki megeszi a disznó zsírját. A zsírját!!!!! (Leírta, hogy fogyasztják sütve, főve, füstölve.) Mondjuk itt kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy ők nem tudják, hogy a bacon az úgy kábé ez?Pedig azt toják a reggelinél elég rendesen! Ezt tovább ne is elemezzük, ha ez már bevállalás, akkor jelentem, hogy simán megcsinálom. Némi friss, ropogós, meleg, házi kenyér, paradicsom, paprika. Ne vicceljetek! Sorban álltunk bátyámmal katonákért. 🙂
23. helyen: jávorszarvas kocsonya (Alaszka)
Ahogy utánajártam leginkább a kocsonyára hajazó étel, legalábbis a leírás alapján, ezért is így fordítottam. (Ha tudtok mást szóljatok!) Fűszeresen (vöröshagymával, fokhagymával megfőzik a húst, majd mikor levált a csontról, a levét leszűrik, tálakba teszik, beleszelik a főtt húst és lehűlve tálalják). Hát mit is mondjak? Még mindig versenyben vagyok. Azt nem mondom, hogy rajongok a kocsonyáért, de ettem már (mint sokan mások is kis országunkban), s noha nem jávorszarvas orrból, szerintem disznóval készítve is kiverjük a biztosítékot a világ némely táján.
22. helyen: kakastaréj (Kelet- és Közép-Európa)
Ezúttal nem a virágról, nem is a kakastaréj formára sütött szalonnáról van szó kérem, hanem bizony a tyúkudvarban kapirgáló kakaska ékességéről, a gyönyörű piros tarajáról. Elhülő kommentek, felháborodott hozzászólások, de leginkább undor és felháborodás övezte az egyik amerikai blogger által készített írásban ezt a hozzávalót. Hát nem tudom. Nálam egyelőre még nem verte ennyire ki a biztosítékot, nem azt mondom, hogy gusztusos, de elfogadom, hogy van aki fűszeres pörköltnek elkészítve, nokedlivel és ecetes, friss salátával egyenesen bolondul ezért az ételért. Egyelőre mehetünk tovább!
21. helyen: Haggis (Skócia) – juh belsőség, juh gyomorba töltve
A legtipikusabb és az egyik leghíresebb skót étel. Leginkább a hurkára vagy a disznósajtra hasonlít. A skótok imádják, nemzeti ételük és igencsak büszkék rá. Volt szerencsém személyesen is találkozni egy ízig-vérig skót kollégával, aki a hozzá tartozó ódát is tudta és fennkölten el is szavalta nekünk. A hagyomány szerint ugyanis a tálaláskor a kifejezetten ehhez az ételhez írt ódát kell zengeni. Elkészítése a következő: a feldarabolt birka- vagy borjúbelsőséget (szív, máj, tüdő) fokhagymával, hagymával, fűszerekkel ízesítik, zabliszttel keverik és juhbélbe vagy birkabendőbe töltik. Ezt követően megfőzik, majd fehérrépa pürével és tört burgonyával tálalják. Az étel egész évben kapható és fogyasztható, de az igazi szezonja szilvesztertől január végéig tart.
20. helyen: sült vér (Európa több országa )
Büszkén veszem tudomásul, hogy a 21. helyen még mindig ringben vagyok. Ettem már sült vért, hagymásan (disznót is, csirkét is), nem állítom, hogy a kedvencem, de semmi gondot nem okoz. Puha kenyérrel, uborkával szerintem sokan szeretik. Lépjünk a következőre, ezt a szintet könnyen ugrottam.
19. helyen: Czernina (Lengyelország, Litvánia) – vérleves / fekete leves
Ha már vér, akkor a többi Európai ország sem marad le mögöttünk. Úgy látszik sok “véres” nemzet él a környékünkön, most már belátom, hogy nem véletlen talán a Drakula sztori sem. Czernina, a lengyelek, lettek jellegzetes levese. Kacsa, nyúl, disznó vagy tyúk véréből is készítik. Ez az édes-savanykás leves nagyon népszerű az országokban. A kacsát (vagy az előbb említett más hozzávalókat), a zöldségeket, babérlevelet, fűszereket , aszalt gyümölcsöket megfőzik, ha a hús megpuhult beleöntik a kacsavért és liszttel habarják. Kicsi ecet is megy hozzá, majd főtt krumplival, tésztával, galuskával tálalják. Azt hiszem ez az első pillanat, amikor némiképpen meginongtam. Nem tudom milyen lehet az illata, íze, azt hiszem alapvetően a kacsával van bajom, de szerintem még meg merném kóstolni.
18. helyen: blodplättar vagy veriohukainen (Svédország, Finnország) – véres palacsinta
Ezzel az étellel északi barátaink is felzárkóztak hozzánk, hiszen ők sem maradtak ki a véres ételekből. Ezt az ételt disznóvérből, tejből, vajból és hagymából készítik. Nem igazán találtam róla egyértelmű információkat. Nagyon úgy tűnik, hogy ahány tája az országnak, annyiféleképpen fogyasztják. Néhány recept szerint sósan, majorannával fűszerezve, de találtam olyat is, aminél málna lekvárt ajánlanak mellé.
17. helyen: Durian (Délkelet- Ázsia) -a büdös gyümölcs
Délkelet-Ázsia legértékesebb gyümölcsének tartják. Ami miatt felkerült a listára az a szaga. A leírások alapjána rothadt sajt, lábszag, záptojás szagának keveréke, amely olyan intenzív, hogy a gyümölcs konkrétan ki van tiltva a közösségi helyekről (tömegközlekedés, repülőterek, hajók, munkahelyek). A visszataszító szag ellenére a durian nagyon hasznos, tele van vitaminokkal és antioxidáns hatása is ismert. Sokak szerint pozitív hatással van a férfiasságra, Ázsiában afrodiziákumnak tartják. Ízét tekintve megoszlanak a vélemények, akinek tetszik az leginkább a vaníliához, banánhoz hasonlítja, akinek nem jött be, azok pedig úgy írják le, mint terpentinbe mártott póréhagymát. Hát kóstolás nélkül nehéz eldönteni, én mindenesetre bevállalnám egy falat erejéig. Mérete 30 -40 cm, súlya akár 10 kg is lehet. Több írást is találtam, ami szerint gyilkos növény, mert a fáról lehulló gyümölcsök (tekintettel súlyukra és rendkívül erős, tüskés külsejükre) több ember halálát is okozták már. Állítólag ez az a gyümölcs, amit a tigris is megeszik.
16.helyen: Escamole (Mexikó) – hangyatojás
Amennyire dallamosan hangzik ennek az ételnek a neve, annyira érdekes valójában. Az Escamole nem más, mint a fekete Liometopum óriáshangya tojásaiból készült étel, amit Mexikóban előszeretettel fogyasztanak. A tojások begyűjtése állítólag nem is olyan egyszerű, mivel a hangyák ezt nem annyira szeretnék és ezért meglehetősen zabosan reagálnak. A nem túl gusztusos étel az ínyencek egyik kedvence, olyannyira hogy újabban mexikói kaviárnak is nevezik. Állaga túrószerű, krémes, íze állítólag a dióra, mogyoróra emlékeztet. Nem tudom, szerintem ez még nagyjából bevállalható, bár lassan elérem a határaimat.
15. helyen: Svið (Izland) – birkafej egyben sütve
Hááát izé. Magyarázni nagyon nem kell, ez pontosan az, aminek látszik is. Izlandi barátaink most kicsit vizsgáztatnak engem. Elképzelhető, ha nem egyben tálalnák ezt az ételt,talán még meg is tudnám kóstolni, de így a látvány miatt azt hiszem feladnám. ÁÁÁ, nem nem. Szerintem én most estem ki a versenyből. Nagyon hasonló ételt Pacha néven fogyasztanak Irakban és Egyiptomban is.
14.helyen Surstromming (Svédország)- Erjesztett hering
A legenda szerint egyszer, valamikor a17. században svéd hajósoknál nem volt elegendő só, hogy a kifogott heringet megfelelőképpen tartósítani tudják, így az gyakorlatilag megrohadt. Ezt követően eladták a finneknek, hogy ez milyen jó, akik örömmel vették a cuccot, sőt legközelebb is megkérdezték, hogy nem lesz -e még hasonló jó áru. A svédek csak néztek és így jöttek rá, hogy ez talán nem is rossz. Természetesen ez a legenda része, valójában a Surströmming nem annyira finom. Mellesleg ebből az ételből indult ki az egész bejegyzés, mert drága kollégám éppen erről az ételről mesélt nekünk. A youtube-on nagyon sok videót találni, ahol a merész vállalkozók megpróbálják magukévá tenni a konzervhalat. Mókás, ahogy 100 kilós embereket legyőz ez a pár deka hal, de az elmesélések alapján igen kemény harcra számítson, aki erre adja a fejét. A szaga kb. 3 méterről már erőteljesen érezhető, nagyon intenzív, Tomi szerint a füstérzékelő már simán bejelezne rá. Általában tejföllel, főtt krumplival, hagymával, paradicsommal fogyasztják, gondolom némiképpen így próbálják gyengíteni az egyébként igen intenzív ízeket. Maga az elkészítése nem túl bonyolult, hordókban sóval fedik, majd közel egy évig érlelik.
13. helyen: Casu Marzu (Olaszország) – a nyüves sajt
Nem is kell túl messze utazni, ha ezt ki szeretné valaki próbálni. Szardínia szigetén készítik juhsajtból. Nemes egyszerűséggel a sajtot meleg, nedves helyen tartják, a természet pedig teszi a dolgát. A sajtlegyek beköpik, majd lárvák kezdenek fejlődni a közepében. A sajt ezáltal lágy, puha állagot kap, továbbá a lárvák kiválasztott nedveitől jellegzetes íze is lesz. Állítólag csak azt szabad enni, amiben élnek a lárvák ez bizonyítja, hogy jó a sajt. Amikor felszeletelik a lárvák pattognak ki belőle, jó tanácsként mondják, hogy tartsd a kezed a sajt fölé, így nem ugrálnak az arcodba. Hát köszi!
12. helyen: Mongolian Boodog (Mongólia) – mormota magába visszatöltve
Csinálják kecskéből, időnként mormotából. A lényege, hogy az állatot megnyúzzák,de úgy, hogy a hús is rajta marad a bőrön. Ezután a belső szerveit visszatöltik, hagymával, fűszerekkel együtt és tesznek még bele előre felforrósított köveket is. Ezt követően dróttal lezárják, majd kívülről tűzzel lepörkölik a szőrt. Ezzel az eljárással kívülről és belülről is sül a hús. Ezután nincs is más teendő, mint tálalni. Jó étvágyat! Ahh…
11. helyen – Kiviak (Grönland) – fókabőrben erjesztett alka
Egy tradicionális grönlandi étel, amit főként jeles ünnepeken (esküvők, családi események) szolgálnak fel. Konkrétan fókabőrbe tesznek jónéhány alkát (ez egy sirályra hasonlító tengeri madár) tollastól, bőrőstől, ahogy vannak, majd 3 hónapra egyszerűen elássák őket a földbe. Kb. 3 hónap múlva, mikor már gyaníthatóan erjedni kezdenek, előássák őket, megnyúzzák és különféle módokon elkészítve tálalják.
10. helyen: Sannakji (Korea) – nyers polipifjoncok
Koreában nagyon kedvelt étel az élő polip. Leginkább szezámmaggal és szezámolajjal ízesítik. Az állatvédők miatt nem tettem be direkt videókat, de volt néhány, ahol konkrétan az ágaskodó, kalimpáló polipot a legnagyobb lelki békében locsolgatják az olajjal. Mondjuk a képen is megemeli a fedőt a jószág, de én lassan már semmin nem lepődöm meg. A dél-korai fővárosban egyébkén évente rendeznek polipfesztivált. Ezeken a fesztiválokon jellemzőek a polipevő versenyek, ami állítólag nem is kicsi kihívás, mivel az izgő-mozgó, nyálkás állatokat nem is olyan könnyű leszuszakolni az ember torkán. Hát nem tudom, az én mottóm továbbra is megegyezik Woody Allen nézeteivel, miszerint: “Az én ételem legyen halott – ne beteg, ne sebesült – halott!”
9. helyen: Cod Milt (Kína, Japán egyéb Ázsiai országok) – tőkehal sperma
A ránézésre disznó vagy tehén agynak kinéző étel nagyon népszerű az Ázsiai országokban. Állaga krémes, vajszerűen omlós. Leggyakrabban tőkehalat vagy lazacot használnak erre a célra. Sok recept sütve is alkalmazza. A tanulmányok szerint sok fehérjét tartalmaz és jótékony hatással van a férfiasságra is. Az Ázsiai konyha mellett egyébként megtalálható az orosz konyhában (savanyított formában) is.
8.helyen: bivalyhere, ökör pénisz (Ázsia)
Az ökörpénisz nagyon kedvelt Ázsiában és Jamaica egyes részein is. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy állítások szerint, aki elfogyasztja, hasonló jellemzőkkel tud majd dicsekedni. Hát nem tudom, ha ez lenne az ára és tényleg működne, hányan vállalnák be. Én egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni és őszintén szólva nem is túl étvágygerjesztő ez az étel számomra. Persze mindenki döntse el maga, hogy mi mindent tesz meg az áhított cél elérése érdekében.
7. helyen : száznapos tojás (Kína)
A száznapos tojás vagy másképpen ezeréves tojás, nagyon híres, kínai ételkülönlegesség. Szó 
szerinti jelentése: „bőrtojás”, ami talán nem véletlen, mire eljön az ideje és “megérik” korábbi állaga kicsit átalakul. Alapanyagául nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Idővel a tojásfehérje valami zselatinszerű, borostyánszínű masszává alakul át, a tojássárgája pedig túrószerű, krémes lesz és bezöldül. Vannak más konzerválási módszerek is de erre már nem voltam annyira kiváncsi. A száznapos tojás hónapokig eltartható az ízét tekintve (már aki bevállalja) azt mondják, hogy savanykás, csípős, sós íze van, ami sokáig megmarad az ember szájában (mondjuk ezt el tudom képzelni).
6. helyen: Cobaya (Peru) -sült tengerimalac
Noha a világ konyhái nagyon sokat köszönhetnek Dél-Amerikának -gondoljunk csak a kukoricára, paradicsomra, burgonyára és egyéb nagyszerű és gyorsan népszerűvé vált növényekre- maradt még némi helyi specialitás -amit így jobban belegondolva- talán nem is bánok, hogy nem vettük át tőlük. Illetve átvettük csak szerencsére egészen más formában. Itt most konkrétana a tengerimalacra gondolok. Azt már nem is feszegetem, hogy is kapta szegény a “tengeri” jelzőt (talán, hogy a tengeren át jutott el Európába), de annak őszintén örülök, hogy nálunk kényelmes kis terráriumokban, rózsaszínű masnival a nyakukban tartjuk őket. Persze, sokan vádolhatnak álszenteskedéssel, hiszen ott van ugyebár a nyúl is, amit viszont előszeretettel fogyasztunk, de hát akkor meg mi a különbség? Nem tudok erre választ adni. Van bennem valamiféle idegenkedés ezzel a kis rágcsálóval kapcsolatban….vagyis azzal kapcsolatban, hogy elfogyasszam őket mondjuk egy vasárnapi ebéd gyanánt. A húsuk egyébként valóban a nyúl és a csirke húsra emélkeztet és állítólag nagyon finom.
5. helyen – Baby Mice Wine (Korea, Kína) – egér bor
Koreában és Kínában népszerű, tradicionális, energizáló hatású (legalábbis szerintük) ital. Ízét leginkább a nyers benzinéhez hasonlítják. Szerintük gyógyítja a máj- és vesebetegségeket, asztmát. A borral együtt természetesen elfogyasztják a bébi egereket is. A készítése egyébként viszonylag egyszerű, a rizsborba egyszerűen beledobálják a még élő, pár órás kis egérkéket, majd megvárják még az egész erjedni kezd. Nem túl szép látvány az üveg alján úszkáló kis egérsziget. (Hasonló eljárással készítenek egyébként Kínában kígyóból is bort, egyik legismertebb és legkeresettebb a kobra-bor.)
4.helyen: tonhal szem (Japán)
A bevállalósabbak nyersen fogyasztják, de civilizáltabban ehető gőzölve vagy főzve is. Jellegzetes kocsonyaszerű “körettel” fogyasztják. Szerintük nagyon egészséges (de ezt már megszokhattuk, mert ők mindenre ezt mondják). Köszönöm, de én ebből már semmi szín alatt nem kérnék.
3. helyen: sült férgek, sült tarantula (Thaiföld, Kambodzsa)
Thaiföld északi részén különösen sokféle rovar szerepel az étlapon. Az erdei hangyákat nyersen is, és sóval, chilivel bedörzsölve is eszik. A szöcskéket, tücsköket itt is többnyire olajban sütik ki. A fehérjedús rovarok, férgek vitaminokban gazdagok, időnként fűszerként is felhasználják őket. Levesek, főételek és rágcsálnivalók is készülnek belőlük. Kambodzsában az egyik legfinomabb fogásnak a sült tarantula számít.
2. helyen: Chicharon Bulaklak (Fülöp-szigetek) – sült disznóbelek
Túl sok mindent nem is lehet hozzáfűzni ehhez az ételhez. A disznóbelet megtisztítják, fokhagymás-fűszeres vízben kicsit főzik, majd bő, forró olajban kisütik. Nagyszerű ropogtatnivaló lehet egy pohár hideg sör mellé. Állítólag nagyon finom, szerintem pisztollyal a tarkómon sem, bár ugyebár soha ne mondd, hogy soha ….
1. helyen: Balut- Főtt kacsaembrió (Fülöp -szigetek)
Számomra a Balut nevű étel vitte a pálmát a listán (természetesen negatív értelemben). Ez egyszerűen annyira undorító, hogy végigolvasni is alig bírtam. A Balut tulajdonképpen egy kifejlett kacsaembrió a tojásban megfőzve. A Fülöp-szigeteken és Vietnamban rendszerint reggelire eszik. A tojást amiben szegényke fejlődik egyszerűen csak megfőzik, és már eheti is, akinek bírja a gyomra. Csak le kell bontani a tojáshéjat, és visszanéz két kis lábacska, két kis szemecske és egy tollas kiskacsa. Rengeteg kép van az interneten róla, akit bővebben érdekel keressen rá nyugodtan. Nekem ennyi elég volt!
…és a finom ebéd után, jöhet egy jó kis kávé?
Hogy ne lógjon ez sem ki a sorból, íme a Kopi Luwak. Az a kávé, ami a világ egyik legdrágább és legegzotikusabb kávékülönlegessége? (1kg akár 1000-1500 dollárba is kerülhet)
A története viszonylag egyszerű. A kávébabot az ínyenc ázsiai pálmacivet megeszi (ez egy kis ragadozóállat, alig nagyobb egy macskánál). A kis ínyenc kimondottan a szép, egészséges, érett, édes, piros bogyókat szereti és az emberiség szerencséjére csak a héjat és a húsát tudja megemészteni. A kávébab emésztése nagyjából 30-36 óráig tart, magja azonban emésztetlenül távozik (igen, ott lent) Az ürülékét gondos kis kezek összegyűjtik majd kiválogatják belőle a magokat. Azt pörkölik és már mehet is a piacra. Természetesen az ember -mint minden másból, ebből is – üzletet csinált és ma már nagyüzemben, ketrecben tartott állatokkal “gyártatják” a különleges kávét. Vigyázat! Hamisítják!
Kommentek