Mauritánia Északnyugat-Afrikában terül el, területe kb. tizenegyszerese Magyarországénak, népessége ehhez képest nagyjából 2 670 000 fő. A lakosság 4/5-e az ország 15%-án van összezsúfolva. Erre magyarázat, hogy az ország nagy része sivatag, szűkös megélhetést az oázisok és a folyóparti mezőgazdaság adhat. Az ország mindössze 0,2%-át művelik és 38%-án pásztorkodnak. Részben a környezeti tényezők, részben a szociális és infrastrukturális körülmények miatt az országban a férfiak áltag életkora 50, még a nőké 54 év. A népességnövekedés 2,91%.
Ezekből az adatokból is látszik, hogy a szűkös megélhetés, alacsony iskolázottság és a tradíciókhoz történő merev ragaszkodás is hozzájárul annak a hagyománynak a fennmaradásához miszerint csak a kövér nők szépek. Egy kövér asszony a gazdagság, szépség, egészség szimbóluma (főként igaz ez egy olyan országra, ahol mindennapos az éhezés és nélkülözés), sovány vagy normál testalkatú nők egyértelműen a társadalom perifériájára szorulnak és nagy valószínűséggel sosem találnak férjet maguknak. Egyedül pedig nem sok esély van a túlélésre egy ilyen kegyetlen világban.
„Nem szeretem a vézna nőket. Szeretem megragadni a feleségem úszógumiját, -mondta egy 32 éves férfi- és elmondtam neki azt is, hogy ha lefogy, elhagyom.” Egy ilyen, egyértelműen férficentrikus országban nincs tehát más esély a nők számára, mint megfelelni az elvárásoknak. Mauritánia az egyetlen kultúra, ahol ismert a kényszer-etetés.
Egy, Thomas Morton amerikai újságíró tollából származó cikk nagy port kavart a világ számos pontján. Több egészségügyi szervezet is igyekszik felvenni a harcot a kegyetlen szokásokkal, de gyakorlatilag tehetetlenek a berögzült kulturális tradíciókkal szemben.
A lányokat 8-9-10 éves korukban úgynevezett hizlaló-táborokba adják, ahol napi 15000 kalóriát is el kell fogyasztaniuk. (Egy ennyi idős kislány kalória igénye egyébként nagyjából ennek a tizede.)
A szüleik szerint csak akkor van esélyük, ha férjet találnak maguknak, a cél elérése érdekében pedig gyakorlatilag minden eszközt bevetnek.
Sokat tapasztalt, kifejezetten „etető-asszonyok” tevékenykednek a sivatagban, elszeparált, nehezen megközelíthető sátortáborokban és semmilyen eszköztől nem rettennek vissza, hogy megbízóik (legtöbbször a szülők) igényeit kielégítsék. Küldetésük a lányok felhizlalása és „parti-képessé” tétele, még akkor is, ha ezt a kislányok nem akarják.
A gyereknek egyáltalán nincs beleszólásuk a dolgokba. Sok esetben nem is tudják pontosan, hova küldték őket a szüleik és csak a helyszínen szembesülnek azzal, hogy mi is vár rájuk.
Az étkezés alapját a zsíros teve tej képezi. Ebből akár napi 30-35!!! litert kell elfogyasztaniuk. Reggelire olíva olajban áztatott zsemlemorzsát kapnak, majd kecskehús, kenyér, füge, kuszkusz a további ételsor, amit le kell küzdeniük nap mint nap.
Thomas Morton úgy gondolta úgy tud hiteles cikket írni, ha ő maga is aláveti magát a hízókúrának. Kiváncsi volt rá testközelből is, hogy milyen hatással lehet ez az ember szervezetére. A második nap után úgy érezte nem tud mozogni és mintha a gyomrában , veséjében több tízkilós követ kéne cipelnie. Nem tudott mozogni, nem volt ereje és folyamatos hányingerrel küzdött. Gyakorlatilag belebetegedett az evésbe.
Sajnos a hízásra ítélt lányoknak nincs választásuk. Ha nem esznek, tiltakoznak vagy hánynak egyszerűen büntetést kaptak. Sok esetben pálcával verték őket, ujjaikat, lábujjaikat rákollóval szorították be vagy nemes egyszerűséggel eltörték őket.
Mindezek mellett a táborokban előszeretettel alkalmaznak illegális gyógyszereket is. Eredetileg teheneknek, tevéknek előírt növekedési hormonokat adnak a lányoknak, nem gondolva a gyógyszerek káros, egészségromboló és kiszámíthatatlan mellékhatásaira. Kutatások alapján beigazolódott, hogy részben a kialakult túlsúly, részben a gyógyszereknek köszönhetően gyakoriak a súlyos szívproblémák, testi torzulások, meddőség és időnként elmezavar. Miután a kormány betiltotta az állati növekedési hormonok emberi felhasználását, az asszonyok áttértek egyéb, betegségek kezelésére (pl. szénanátha) szolgáló medicinák alkalmazására. Mindegy, hogy mire szolgál, mit gyógyít , a lényeg pusztán annyi, hogy éhségérzetet okozzon. Egy-egy lány felhízlalásáért kb. 70 Eurónak megfelelő összeget fizetnek a családok.
Paula Braitstein az Indana Egyetem kutatója egy cikkében közzétette, hogy 32 „hízlalt” lányból 29 később elfogadja és belenyugszik ebbe a kegyetlen gyakorlatban.
“Mire, 9 évesen került a táborba és folyamatosan harcolt az etetés ellen. Ahogy elmondta, nagyon sokszor megverték, megbüntették. Az esti imáiban mindig azt kérte, hogy az összes állat pusztuljon el és ne kelljen többet tejet innia, később 10 évesen viszont már közönyösen mérlegelte saját hurkáit és lógó zsírpárnáit.”
Isselmou Ould Mohamed azt mondja, hogy szereti a felesége testét és még nagyobb megelégedettséget érzett, mikor a nő a terhessége alatt további kilókat is felszedett. Amikor később megtudta, hogy az asszony azért sétál sokat, hogy fogyjon, nagyon felháborodott.
Szerencsére mára már akadnak bátor lázadók, ilyen a 40 éves Ramla Mint Ahmed, aki eleinte lefátyolozva, bujkálva sétált és kocogott, hogy ne ismerjék fel, mára viszont nyíltan, vállaltan edz és diétázik. Remélhetőleg egyre több követője lesz és talán felvehetik végre a harcot az elavult, kegyetlen szokásokkal szemben.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Maurit%C3%A1nia
http://www.marieclaire.com/world-reports/news/forcefeeding-in-mauritania
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: