Még csak február eleje van, de már elárasztottak bennünket a Valentin napi készülődés hullámai és én már csak nosztalgiával vegyes vágyakozással gondolok vissza azokra az évekre, amikor nem volt még divat ez a cukormázas, rózsaszínű, vattacukor ízű és illatú cukiság. Amikor egyszerűen csak szerettük egymást, minden nap és vettünk egy csokit vagy egy szál virágot, mikor éppen úgy gondoltuk, vagy mert meg akartuk lepni a párunkat. Nem kellettek hozzá reklámok, hirdetések és egy kitűzött dátum sem.
Ma már másként megy minden. Én lassan a karácsonyi időszakhoz hasonlítom ezt a Valentin napi őrületet is, hiszen bármerre megyek a városban, mindenhol szembeköszönnek a hirdetések a rózsaszín kacatok a nagy, piros, plüss szivecskék és minden, amik egészen egyszerűen nyomják a fejembe, hogy vásárolni és költeni muszáj!
A Valentin napot ünnepelni kötelező! Ha nem teszed, nem vagy elég romantikus, hiányzik belőled minden érzelem, sőt továbbmegyek elrontod az egészet, az ünnepet (!), mások jókedvét és nem igaz, hogy egy napra legalább nem tudsz kicsit beleolvadni a társadalomba és elfogadni, hogy ez igenis a szerelmesek napja. Na tessék? Akarok én ezek után kilógni a sorból?
Végeztem egy gyors közvélemény kutatást a munkahelyemen a srácok körében. Ők ünneplik-e otthon a Valentin napot? Az eredmény egyébként előre jósolható volt. A pasik 87%-a ünnepli, mert a barátnője/menyasszonya/felesége elvárja, bár a masszív ünneplők mindössze 5%-ának jutna eszébe magától is megemlékezni eme jeles eseményre. (Természetesen a felmérés nem reprezentatív, lehet, hogy csupa antiszociális alakkal vagyok körbevéve, az eredményekből semmiképpen nem szabad messzemenő következtetéseket leszűrni.)
A lényeg, hogy mindannyian költenek, mert otthon ez az elvárás. Hölgyeim, valóban szükségünk van a cuki plüssökre, bonbonra, csillogó ékszerekre és gyertyafényes vacsorákra?! Nagyjából ugyanis így zajlik mifelénk a Valentin napi szerelem-áradat.
Arra gondoltam, hogy juszt’ sem hagyom magamra erőltetni ezt a cukormázas maszlagot. Nem fogok a nyugati nyomás hatására elbutulni és beállni a sorba, mint egy birka, vásárolni a bonbont dupla áron és nylon szatyorba szuszakolni a gyerek méretű, funkció nélküli, szivecskés párnákat és mosolygó, piros masnis plüss kutyákat.
Minden bizonnyal a mi régi, népi hagyományainkban is van nyoma a február 14-ének, akkor már inkább megnézem azokat. Vajon dédapáink, dédanyáink mi mindent tettek ezen a napon, amikor még nem kúszott be allattomos módon határainkon a “Valentine’s Day”.
Így derült ki számomra is, hogy a Bálint naphoz valóban számos népi hagyomány fűződött. Egyrészről a mezőgazdaságban ezen a napon kezdtek el bizonyos munkákat, másrészről nálunk is a szerelmesek, párkeresők ünnepnapja volt. Különböző babonák és jóslások tömkelegét lehet találni ehhez a február közepi dátumhoz kapcsolódóan. A fiatal lányok régen szerelmi pratikákat, boszorkányságokat vettetek be ezen a napon a kiszemelt fiúk megszerezésére vagy arra, hogy megőrizzék szerelmeiket. Példaként szerepeljen itt néhány az érdekesebbek közül:
- Bálint nap előtti éjfélkor a hajadon lányoknak ki kell menni a temetőbe és a szellemek segítségével megláthatják leendő férjüket. (A szellemidézéshez nem kell más, mint egy dalocskát énekelni és pontosan 12-szer elmenni a templomig és vissza.)
- Olyan almát kell enni, amelyiknek kilenc magva van. Azt a kilenc magot bele kell tenni egy óvatlan pillanatban a kiválasztott fiú zsebébe, akkor biztos, hogy bele fog szeretni a praktikát végző lányba.
- Meg kell gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlni fog, abból az irányból fog jönni a szerelmes.
- Azokat a szerelmeseket a hiedelem szerint nem lehetett semmilyen módszerrel elválasztani egymástól, akiknek összekulcsolt kezüket a két anya szenteltvízzel lemosta, a vizet pedig a fejükre öntötte. E pár ellen nem használt semmiféle szemverés, igézés vagy rontás.
Ezek után végképp megerősödött bennem az elhatározás, hogy idén abszolút szolidáris leszek minden egyedülállóval, magányossal, önkéntes vagy önkéntelen szinglivel, anti-Valentin napi aktivistával és én is bojkottálni fogom a Valentin napot. Tehát nem cukizom, nem plüssözöm és nem öltöztetem rózsaszínbe a lakást, sőt elmarad a gyertyafényes vacsora is. Mivel a régi szokások felelevenítésével sem lennék sokkal beljebb, na meg nincs is kedvem megjárni 12-szer a temető-templom útvonalat csütörtök éjjel, ráadásul 9 magú almát sem találtam, idén inkább csak egy sima, unalmas, Valentin mentes pénteki napot szeretnék. Nokedlivel, pörkölttel, nyúlott melegítőben a kanapén fekve, valami jó kis krimit bámulva.
Én kérek elnézést!
Forrás:
http://www.stylist.co.uk/
http://www.laptopsandlullabies.com/why-valentines-day-is-boring/
http://www.csaladinet.hu/hirek/szabadido/a_honap_temaja/11623/nepszokasok_hagyomanyok_megfigyelesek_-_februar_ll#
Kommentek