“A szépségért meg kell szenvedni” – ki ne ismerné a szólást és ki nem ismerné az érzést, amikor egy hosszú és fárasztó nap után végre megszabadulhatunk a kényelmetlen, szoros, zsibbasztó, ámde annál divatosabb magas sarkú cipőinktől. Valóban ennyi fájdalmat kell elviselni, hogy kecsesnek és nőiesnek érezhessük magunkat? Na és hosszú távon milyen árat fizetünk majd ezért? Érdemes lesz kicsit elgondolkodni ezen.
Magas sarkak a történelemben
Szokás szerint először kicsit nézzük meg a magas sarkú cipők történetét. Egyes források szerint már az ókori Egyiptomban is használtak magasított sarkú cipőket, főként az előkelő családok tagjai, férfiak és nők egyaránt. Más leírások azt bizonyítják, hogy az egyiptomi hentesek alkalmaztak magas sarkakat, hogy ne kelljen bokáig a legyilkolt állatok maradványaiban tapicskolniuk. Ez uttóbbi forrás ugyan nem éppen romantikus, de logikusan mindenképpen elképzelhető.
További feljegyzések tanusítják, hogy Rómában és a görögöknél is láthatóak magas sarokra utaló ábrázolások és leírások, bár ez akkor inkább a színészek és a prostituáltak körében volt elterjedt.
Ha már cipő és szenvedés, semmiképpen nem feledkezhetünk meg a kínai lábelkötés hagyományáról. A 10. századtól közel ezer évig élt ez a szokás az előkelő családok körében. 4-6 éves koruktól kezdődően a kislányok lábfejét erős pólyával szorították el méghozzá úgy, hogy a lábujjaik -a nagyujj kivételével- a talpuk alá hajoljanak.
Rövid időn belül a szoros kötés hatására a lábfej eltört, majd teljesen deformálttá vált. Hosszát tekintve nem haladta meg a 10-15 centimétert. Természetesen a lányok gyakorlatilag járásképtelenné váltak ezáltal a természetes növekedésbe való durva és meglehetősen kegyetlen beavatkozás által. A lábak emellett napi szinten ápolást igényeltek, de ez akkoriban önként, sőt büszkén vállalt teher volt. A kicsi, apró lábak az előkelő származást bizonyították. Ezeknek a nőknek nem kellett dolgozniuk bár erre gyakorlatilag képtelenek is lettek volna.
Európában szerencsére egészen más indokkal hódították meg a magas sarkú cipők a divat világát. Az elbeszélések szerint maga Leonardo Da Vinci tervezte meg az első olyan csizmát, amelynek magas sarkai voltak. Ennek akkoriban mindössze gyakorlati szerepe volt, hiszen így a férfiak a lovol ülve stabilabban tudták lábukat a kengyelben tartani, elég volt a sarkakat beakasztani. Természetesen innen csak egy lépés volt az általános viseletbe történő alkalmazásuk is.
Ténylegesen Medici Katalinnak köszönhető a magas sarkak divatja, hiszen ő terveztetett saját esküvőjére egy olyan lábbelit, amelyben jóval magasabb férje mellett ő is sokkal magasabbnak, kecsesebbnek tűnhetett.
A magas sarkak egészen a 19. századig egyaránt megszokottak voltak a nők és a férfiak körében is. Maga XIV. Lajos is előszeretettel alkalmazta ezt az optikai tuningot, alacsony testmagassága korrigálásához. Korabeli feljegyzésekből, festményekből látszi, hogy nem volt ritkaság akkoriban az extrém magas, akár 15-30 centiméteres sarok sem.
Végül az 1954-es évben megalkották a ma is használatos tűsarkak elődjét, melynek lényege egy acélbetétes sarok merevítés volt, így váltak a vékony kis sarkak hihetetlenül stabillá és strapabíróvá.
Napjainkban a sarkak változatossága, a színek, anyagok, formák végtelen tárháza áll a tervezők és a vállalkozó szellemű nők rendelkezésére. Választhatunk hihetetlenül vékony vagy éppen ellenkezőleg, vastag sarkokat, telitalpú vagy platform darabokat a szivárvány minden színében, ruhánkhoz, táskánkhoz illően.
Magas vagy lapos?
Mára már megegyezik a szakértők véleménye abban, hogy a magas sarkú cipők mindennapos használata előbb vagy utóbb, de biztosan ortopédiai gondokat vonz maga után. Különösen igaz ez azokra a nőkre, akiknél a cipő sarkak magassága még a 10 centimétert is meghaladja.Ezek után persze sokan azt gondolnák, hogy a lapos sarkak bizonyára akkor sokkal egészségesebbek. Ortopéd szakorvosok viszont bizonyították, hogy a sima, vékony talpú, támasztékot nem biztosító saruk és balerina cipők legalább ennyire egészségtelenek és károsak egészségünkre. Még a magas sarkak hatására izületi problémák, gerincfájdalom vagy az Achilles ín megrövidülése jelentkezhet (nem beszélve a magas sarkak miatt előforduló bokaficamokról vagy törésekről), addig a lapos talpak hatására éppen az Achilles ín meggyúlása vagy a sarok túlzott terhelésére előforduló ortopédiai betegségek jelentenek veszélyt. Ugyanilyen veszélyforrást jelent a túl szoros, túl bő vagy nem kellően szellőző lábbelik viselése. A legalapabb (szinte minden nő életében előfordult) vízhólyagoktól kezdve eljuthatunk egészen a fájdalmasabb kalapácsujjig vagy bütykökig is.
Fontos tehát, hogy mindig jól szellőző, természetes anyagokból készült cipőket válasszunk. A sarok magassága optimális esetben 5 centiméter körül van, így adva egészséges ívet a lábnak. A lábujjak kényelmesen, nem összenyomódva helyezkedjenek el a cipő orrában. Elengedhetetlen, hogy mindig megfelelő méretű, jól illeszkedő legyen a cipőnk, ne nyomjon vagy dörzsöljön sehol. Számos esetben a műanyag felülettel történő érintkezés, a por és a láb izzadása erőteljes allergiás reakciót válthat ki, erre is nagyon kell figyelni és szükség esetén kozmetikai szerekkel, törlőkendőkkel kell ápolni a lábat akár nap közben, többször is.
Ha nyitott szemmel járunk az utcán (különösen most, hogy közeleg a tavasz ismét) számos rosszul kiválasztott cipővel, “tojásokon tipegő” hölggyel találkozhatunk az utcákon. Ezek mögött mindig a rossz méret- és/vagy fazon választás áll. Érdemes tehát a cipővásárlásra is kellő időt és energiát fordítani.
Na és mielőtt azt gondolnánk, hogy ilyen hibák csak hétköznapi nőkkel fordulnak elő, íme néhány példa arra, hogy a vörös szőnyegen pózóló sztárok esetében sem ritka a cipő baki. Nem tudom pontosan, hogy a stylistok ezekben az esetekben szabadságon voltak-e, de, hogy nem igazán sikerült a választás, az már biztos. 
Azt pedig, hogy milyen kihívással küzd meg egy nő nap, mint nap a kecses termetért, a nőies lábakért mi sem mutatja jobban, mint az alábbi videó. Bizony még a profikkal is előfordulnak balesetek. Nem árt vigyázni, ha az ember lánya 15 centis magasságokba vágyik.
sok repedtsarkú