Az első héten gyakorlatilag kiárulták a teljes raktárkészletüket és azóta is folyamatosan lépést kell tartaniuk a nagy számú megrendelésekkel. A fiúk szerint a titok abban rejlik, hogy a férfiak is szeretik a kényelmes, könnyű ruhadarabokat. Ezeket a nadrágokat poliészter és spandex keverékéből készítik, magasabb derékrésszel, mint a női fazonokat. A termékskálájuk igazán sokrétű a sima fekete színűtől egészen a fényes, metálos, mintás darabokon keresztül a cipzáras, nadrágra jobban hasonlító meggingsekig, így biztosítva széles körű vásárlói réteget és felhasználhatóságot.
A titok szerintük a meggings egyszerűségében rejlik. A nadrágok anyagukból adódóan nem igényelnek különösebb odafigyelést, akár hideg vízben, kézzel is könnyen moshatóak, gyorsan száradnak, kis helyen elférnek és végelenül variálhatóak.
Arról pedig, hogy ez mennyire ciki vagy sem, a két fiú nagyon egyszerűen megfogalmazta a véleményét. Szerintük a divat folyamatosan változik és ami egyik nap még ciki az másnap már trendinek számít. Elég csak a rózsaszín ingekre vagy a szűk, passzolós csőnadrágokra gondolni, amit néhány éve még a férfiak nagyrésze cikinek mondott volna, mára pedig a legtöbb fiatal szekrényében megtalálhatóak. De ugyanígy említhetnénk a férfi sminket vagy a kozmetikumok megjelenését és térhódítását is.
Talán lehet valami ebben az eszmefuttatásban, hiszen a világ ízlése folyamatosan változik. Elképzelhető lett volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy a férfi ideálok és példaképek spandex gatyában pózoljanak a felvételeken? Ugye, hogy nem? Ma pedig itt állnak gyantázva, sminkelve, kiszedett szemöldökkel, rózsaszínű ingben passzolós harisnyával.
Nem tudom , hogy velem van -e a baj? Sokáig úgy gondoltam, hogy nyitott és elfogadó vagyok a változásokra, de ezúttal némiképpen meginogtam.
Semmiképpen nem szeretnék igazságtalan lenni. Elfogadom, hogy a fiúknak is joguk van a kényelemhez és a praktikus megoldásokoz. Elfogadom, hogy ezek a gatyák kényelmesek és nagyon jó szolgálatot tehetnek mondjuk sportolás közben. Nincs különösebb bajom azzal ,ha valaki futás, kerékpározás közben ezeket viseli, de azt, hogy az utcán nap, mint nap férfiak tucatjait lássam, ahogy citromsárga, aranyszínű vagy világoskék harisnyában rohangálnak, hááttt……nem is tudom. Lehet, hogy öregszem?
Próbáltam elképzelni a párom, aki nagyjából üti a 110kilót, némi sörhassal egy ilyen passzolós csodában -mondjuk arany színűben – bakanccsal és kötött pulcsival…..mit is mondjak? …..talán Pély Barnát idézném: “Ez most nem jött át!”
Lehet, hogy innentől már tényleg csak egy lépés van a miniszoknyáig?
