Telt nők miniben

Nem is olyan régen olvastam egy blogot. Egy fiatal, molett lány írásai az életről, a mindennapokról és a nehézségekről. Olyan ismerős érzések és gondolatok voltak ezek számomra. Életem jelentős részét én magam is túlsúlyosként éltem. Voltam  100kg is és pontosan tudom, hogy ez milyen testi és lelki problémákkal, megpróbáltatásokkal jár. Tudom, hogy milyen érzés amikor a tükörből nem az az ember néz vissza ránk, akit szeretnénk. Ismerem a sikereket, a kudarcokat és a változtatás hosszú útját, ami az elhatározástól a megvalósításig tart és piszkosul kemény buktatói vannak. Én már elmúltam 40, büszkén vállalom és örülök annak, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal bölcsebben tudok a világra tekinteni. Most már 70 kiló se vagyok, versenyszerűen sportolok és számomra rég nem a mérlegen szereplő számok a mérvadóak, mert annál sokkal fontosabb a pillanatnyi fizikai és lelki állapotom. Persze az ember nem születik 40 év bölcsességével és élettapasztalatával. Ezeket a dolgokat egész egyszerűen át kell élni.

Mikor lefogytam mindenkit igyekeztem rábeszélni a fogyókúrákra és a mozgásra. Azt gondoltam ez lesz az én küldetésem és az a 35 kiló, amitől sikerült megszabadulnom feljogosít majd arra, hogy megváltoztassam az embereket. Sokan jöttek akkoriban hozzám tanácsért és én minden tapasztalatom meg is osztottam velük. Aztán lassan feladtam, mert rájöttem, hogy nem fog mindenki lefogyni. Sokan feladták és érdekes módon akkor én ezt  a saját kudarcomként éltem meg, ez pedig nem tett jót az önbecsülésemnek. Persze később rájöttem, hogy ez butaság hiszen az emberek sokfélék. Sokféle sorssal, lélekkel, elhatározással és akaraterővel. Nem lesz mindent történetből sikersztori és egyébként sem feltétlenül a külső adja meg a lelki boldogságot. Ezért nem kampányolok már a fogyás mellett, hiszen ma már egészen biztos vagyok abban, hogy néhány kilóval súlyosabban is lehet teljes és boldog életet élni.

Tovább is lépve ezen a kicsit hosszúra sikeredett bevezetőn szeretnék visszatérni az írásom lényegi mondanivalójára.

A blog valami olyasmiről szólt, hogy egy telt nőnek egyszerűen semmi nem áll jól és bármilyen vagányabb ruhában vagy nőies szoknyában nevetségesen hat. A legjobb megoldás tehát az “ápol és eltakar” gondolatmenetet követve zsákruhákat hordani, lehetőleg sötét színben,mert az slankít ugyebár.

Hát akkor hölgyeim, itt az ideje eloszlatni a téveszméket…

Ezek után mondja valaki, hogy teltebb idomokkal nem lehet nőiesen öltözködni.

Mindösszesen néhány szabályt kell szem előtt tartani ahhoz, hogy mindenki megtalálja a stílusához, korához és testalkatához megfelelő, nőies szabású darabokat.

Talán a legegyszerűbb ha a gyakori hibákon keresztül nézzük ezeket a lényeges tudnivalókat. 

Az első képen a zöld pamut szoknya hossza még jónak is mondható. Nem túl rövid, hogy közönségesnek hasson, de nem is túl hosszú, hogy lerövidítse a lábakat a színe viszont nem jó választás. Mivel a modell elég hangsúlyos hastájékon a világosabb alsó rész éppen erre a területre vonzza a tekintetünket. (Ki kell próbálni! Ha ránézel a képre mit látsz először? Én egy nagy hasat.) Alapszabály, hogy a világos nagyít a sötét pedig kicsinyít. Itt pont fordítva kellett volna a színeket használni. Azzal, hogy a kokcás inget mell alatt megkötötte, tulajdonképpen még nem is követett el hibát. Kicsit teltebb melleknél és erősebb hasnál ez egy jó választás lehet, hiszen mell alatt elvágjaaz alakot így megnyújtja a törzset és kiemeli a dekoltázst. Természetesen ez a kockás flanel ing most legkevésbé sem előnyös így, de az elgondolás akár működhetett volna.

A második képen összejött a színekkel történő manipulálás. Ha alul van a sötétebb és felül a világosabb szín, akkor akaratlanul is a világos részre koncentrálunk. A szoknyánál már jobb, hogy redőzött, nem testhez passzoló, viszont kicsit át is estünk annak a lónak arra a bizonyos másik oldalára. Ez egy keményebb tartású anyagból készült szoknya, így kicsit szélesít alul, de már mindenképpen jobb választás, mint az első. Mivel a felső fehér, akaratlanul is oda koncentrál a tekintetünk. Mindenképpen előnyösebb lett volna egy dekoltált, kevésbé zárt nyakú felső, ami engedi látni a modell bőrét. Néhány kiegészítővel pedig akár tökéletes is lehetett volna.

A harmadik képen ismét látszik, hogy a nem megfelelő területre helyezett vágás, fodor vagy a nem megfelelően megválasztott hosszúság mennyit tud rontani az összhatáson. A felső szintén nagyon zárt. Bátran lehetett volna választani nőies, dekoltált felsőt, hiszen a modellnek nagyon szép mellei vannak. Néhány ékszerrel ezt tökéletesen ki lehetne emelni teljességgel elterelve a figyelmet a nem annyira tökéletes hastájékról. Színvilágát tekintve ez az egyszínű összeállítás nagyon unalmas. A szoknya kicsit szűk és ráadásul hosszú is, a fehér harisnya a fekete cipővel pedig a nyolcvanas évek úttörő élményeit kelti életre bennem.

Nézzük akkor az előbb említett szabályokat megfelelően alkalmazva. Ha csipő vagy hastájékon van a túlsúly célszerű egy sötét szoknyát választani, semmiképpen nem testhezállót inkább olyat, ami lágyan követi a test sziluettjét. A mell alatt elvágott ruhák (akár varrással akár egy övvel) nagyon szépen kiemelik a melleket és megnyújtják az alakot. Ilyenkor azonban célszerűbb dekoltált felsőt választani, ez gyönyörűen nőies alakot varázsol egy teltebb hölgynek is. A szoknya semmiképpen ne legyen szoros és testhez passzoló, inkább csak lágyan esve sejtesse a hasat, csípőt és feneket. A harmadik kép egy gyönyörűen összeállított szett, az öv, a hozzá passzoló blézer a sötétebb, lágy esésű szoknya és a fehér felső tökéletes egy teltebb hölgy számára is. A szoknya bátran lehet térd fölé érő is.