Az idei nyaralásunk “főhadiszállása” Zadarban volt. Itt béreltünk két apartmant, innen próbáltunk minél nagyobb sugarú körben felfedezni a környéket.
“Barátunk a gugli” felkiáltással” már első este rákerestünk a környező látnivalókra és viszonylag gyorsan megszületett a másnapi terv: “reggel 9-kor irány Sibenik, 80 km, azaz legkésőbb fél11-re ott is vagyunk.
A nap indításával nem is volt semmi gond. Kiscsalád 9-kor rajtra készen, teljes létszámban felsorakozott az autók mellett 5-től 65 éves korig. (Némi büszkeséggel töltött el a szófogadás ezen – vitathatatlan- formája.)
Zadarból a Bibinje felé vezető tengerparti úton indultunk Sibenikbe. A nagyjából 80-85km-es utat végül 4 óra alatt sikerült abszolválni 🙂 Na jó, a tervek néha borulnak.
Először azt gondoltuk, hogy baleset történt és ezért torlódtak össze az autók, de aztán meg kellett állapítanunk, hogy semmi ilyesmi nem történt. Egyszerűen csak ennyire besűrűsödött a forgalom a város előtt.(Itt teszem hozzá a srácok mindössze egyetlen mondattal konstatálták a történéseket: “Reméljük megéri!” Na jó, ennél több hisztit el sem tudtam volna fogadni egy nyaraláson. Persze nem araszolással akartam tölteni az időt, de hát minek stresszeljek, ha egyszer ráérünk.
A következő kihívást (mint sejthető) a parkolóhely keresése jelentette, amit végül hatalmas szerencsével tudtunk megoldani.Noha több fizetős parkoló is van a város szélén, sajnos jellemzően tömve vannak és vadászni kell a felszabaduló helyekre. Mindenképpen készülni kell rá, hogy a városközponttól távolabb lehet csak megállni, tehát érdemes kényelmes cipővel készülni Sibenik felfedezésére.
Most kicsit elgondolkodtam, hogy egy ilyen bevezető után mennyire lehet csábító egy Sibenik városnézés, így inkább gyorsan rá is térek a pozitív élményekre.
Az egész város egy domb oldalába épült így a partról feltekintve csodálatos látványban lehet részünk. A part egyébként ámulatba ejtő, sziklákkal ölelt, kristály tisztán ragyogyó víz, szebbnél szebb vitorlások, gyönyörű strandok. Kicsit cseles az egész, hiszen itt nem a tenger, hanem a tengerbe ömlő Krka folyó található, így az itteni strandok vize sem sós, mint az Adria egyébként. A tömeg az jellemző a főszezonban kb mindenhol. Sorbanállás a nyilvános wc-nél, fagyizónál, katedrálisnál, erődnél, pizzázónál, étteremben.
Sibenik fő látnivalói a Főtéren és a körülötte lévő néhány utcácskában található. A parkolóból a Szent Jakab katedrálishoz mentünk, ami messziről is jól beazonosítható. Az Unesco is felvette a világörökségek sorába, ez természetesen nem véletlen. Amint az ívelt lépcsőn felsétáltunk elénk tárult a katedrális mellett a gyönyörű állapotban fennmaradt óvárosi rész. Itt található a reneszánsz, boltíves városháza is.
Sibenik óvárosa nem túl nagy nagyjából 1 órás sétával bejárható. Igazi mediterrán hangulat, szűk sikátorokkal, kedves kis kávézókkal, éttermekkel és mosolygós vendéglátókkal. Jóleső érzés beszippantani a tenger,a növények és a város keveredő illatait a nyári napsütésben.
A belvárosban találtunk egy hangulatos éttermet, ahol túránkat megszakítva elfogyasztottunk egy kellemes ebédet. Természetesen szigorúan a helyi specialitásokra szorítkozva.
Ebéd után megújult erővel és energiával feltöltődve folytattuk utunkat a Szent Mihály erődbe. A család legidősebb tagjai is könnyen vették az akadályokat a lépcsősorokon.Szerencsére a sikátorok kellemes hűvös levegőt biztosítottak a nagyjából 15-20 perces sétához. Csak az erőd tetejére érve szembesültünk a 40 fokos nyári hőséggel, na itt volt némi nyavajgás, de ezt viszonylag gyorsan orvosoltuk egy-egy palack ásványvízzel. A látvány azonban kárpótolt bennünket. Olyan panoráma tárult elénk, amit sem leírva, de talán még fényképpel illusztrálva sem lehet pontosan visszaadni. Szerintem itt érezték a srácok másodszor, hogy bizony megérte.
Az erődből visszatérve a Krka partján folytattuk utunkat. Helyenként rácsodálkoztunk a kikötőben sorakozó yachtokra. Próbáltuk megsaccolni, hogy hány év spórolással tudnánk egy hasonlóra szert tenni, de aztán rájöttünk, hogy arra az oldalra születni kell. No sebaj, ettől még van remény a teljes életre.
A parton végigsétálva a parkoló felé vettük az irányt. A zebra után közvetlenül Szent Ferenc szobránál és egy különleges szökőkútnál találtuk magunkat. Az egész egy rendkívül haragos zöld mohával benőtt szikla, amelynek közepéből víz szökken a magasba (mint a szökőkútakra általában jellemző). A kő tetején bronz színű teknősök. Meg is állapítottuk, hogy “aztamindenitdeélethű”. Már már elkönyveltem, hogy talán ez az életemben látott leghűebb teknős ábrázolás, mikor az egyik szobornak hitt jószág nemes egyszerűséggel és unalommal belecsusszant a szökőkút vízébe. Hát azt az eszmélést látni kellett volna. Szerintem mindannyian egyszerre nyúltunk a telefonjaink után, hogy ezt megörökítsük. Bizony, ez egy ékszerteknősökkel díszített kút, vidáman és boldogan élnek, mint hal (akarom mondani, teknős..) a vízben és senkinek sem jut eszébe megzavarni ezt az idilli teknős paradicsomot.
Miután kellőképpen kicsodálkoztuk magunkat a cuki teknős családon dél felé haladva elértük a városi piacot. A helyi mezőgazdasági termékek széles skáláján kívül a kínai ipar csodáin át szinte minden megvásárolható itt. Érdemes kicsit belekeveredni a helyi forgatagba és ezt az élményt is magunkba szívni. Valahogy az itteni gyümölcsnek más az íze. Mintha zamatosabb, édesebb lenne, mint otthon.
Sajnos a délelőtti dugó miatt viszonylag gyorsan beleszaladtunk az estébe így az egyik tervezett látnivalót ki kellett hagynunk. Egy rövid autózás után érhető el a Szent Miklós erőd, amelynek egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy nem vezet hozzá autóút, de még egyéb burkolatú út sem. Azt a tengeren át, lábon vagy úszva lehet megközelíteni (a tengerszint állásától függően.) Sajnos most erről leírást nem tudok adni, de akit érdekel keressen rá nyugodtan. Szerintem ez igazán kalandos kis túra lehet.
Mire a Nap leereszkedett a habokba a kis csapat megfáradva ült autóba. Hazafelé még fotóztunk néhány öblöt, amit nem lehetett kihagyni, ha teljesen érintetlen természetre vágyik az ember. Későn értünk haza, de szerencsére minden megpróbáltatás ellenére az egész család elégedetten hajtotta álomra a fejét.
