Auschwitz

Auschwitz mindig is szerepelt a vágyott úticéljaim között. Idén tavasszal lehetőségem volt eljutni a második világháború borzalmainak egyik leghírhedtebb helyszínére.

Nem tudtam pontosan, hogy miként fog hatni ránk ez az egész és azt hiszem erre felkészülni sem lehet igazán.

Az első problémával rögtön szembesültünk. Miután megérkeztünk a szállodánkba úgy gondoltuk, hogy másnapi programnak választjuk majd a tábor meglátogatását. Miután utánaolvastunk a belépés feltételeinek, illetve a regisztrációval kapcsolatos tudnivalóknak viszonylag gyorsan realizálódott bennünk, hogy nem csak, hogy másnap nem tudunk bejutni, de örülhetünk, ha egyáltalán kapunk időpontot a négy nap alatt, ameddig Krakkóban tartózkodunk. Május gyakorlatilag folyamatos teltház volt a múzeumban. Szerencsére nem volt feszített menetrendünk, ráadásul nem is akartuk kihagyni a lehetőséget, így mi alkalmazkodtunk a körülményekhez. 

Ami tudni érdemes:
Minden belépést és látogatást regisztrálni kell (érdemes előre). A helyszínen olyan tömeg van, hogy szinte reménytelen csak úgy spontán odaérkezve több órás várakozás nélkül belépni.
Regisztrálni itt lehet:
http://visit.auschwitz.org/?lang=en

Április 1 és október 31 között egyénileg látogatható (10 fő alatt)  ingyenesen 10 előtt és 3 után. Ettől eltérő időpontokban csoportokhoz lehet csatlakozni, ami némi zlotyiba kerül az idegenvezetés miatt. A foglaláskor tisztán látszódott, hogy se 10 előtt se 3 után nem fogunk már tudni bejutni az elkövetkező napokban, így  így nem volt más választásunk, mint egy német csoport utolsó két tagjaként  regisztrálni. (Itt teszem hozzá, hogy így kifejezetten izgalmasnak ígérkezett a látogatás, hiszen  németül pont nem beszélünk.)
A regisztrációt követően interneten keresztül utaltam a jegyek árát majd viszonylag gyorsan meg is érkeztek az e-mail címemre pdf formátumban. Ezeket le kellett menteni mobilra (nyomtatni is lehet) . (A mobilos megoldás tökéletesen működött a bejáratnál adott időpontban megjelentünk és a telóról sikeresen leolvasott vonalkód alapján gond nélkül bejutottunk.) (Érdemes a kapott időpont előtt 10-15 perccel megjelenni és becsekkolni. Sokkal előbb nem engednek be,de ennyi idő kell a kapuknál és a fülesek beszereléséhez.)

Belépést követően biztonsági vizsgálat van, fémdetektoros kapukon keresztül, mogorva biztonsági emberek sorfala mellett. A4-es méretű táskánál nagyobbat nem engednek bevinni, erre érdemes figyelni. Miután ezen túljut az ember libasorban sorakozik a fülesekért, miközben mindenki beszél folyamatosan és kérdez és lökdösődik. Ugyanitt megkaptunk egy matricát a kabátunkra attól függően, hogy milyen nyelven, melyik csoporthoz tartoztunk (kicsit bizarr  volt pont ebben a környezetben a sokféle “felcimkézett” ember, hosszú, tömött sorokban araszolgatva).

Miután megkaptuk a “német” matricát szó szerint betereltek bennünket az udvarra, ahol az idegenvezetőre kellett várakozni. Némi késéssel megérkezett a hölgy és egy rövid frekvencia egyeztetést követően el is indult a túra. Szerencsére a bejáratnál van egy könyvesbolt, ahol magyar nyelvű füzetet is lehet vásárolni pár száz forintnak megfelelő zlotyiért, amiben szóról szóra azok a tudnivalók szerepelnek és abban a sorrendben, amit az idegenvezető is elmond. Ezt a múzeumba lépés előtt érdemes beszerezni.

KL Auschwitz I.

A túra a bejáratnál kezdődik, itt van az első megálló. A hírhedt “Arbeit macht frei” felirat alatt egy rövid ismertető erejéig állt meg a csoport. Szerintem én már itt kiakadtam, mert nem tudtam magamban hova tenni a szögesdrótok előtt pózoló, feliratra mutogató, like-leső csoporttársakat. Nem tudom, talán velünk van a baj, de nem vágytunk csízelős fotókra  Auschwitzből. Nekem nagyon fura selfiező embereket látni egy haláltábor bejáratánál.

Ezt követően gyorsan kellett is indulni tovább, hiszen a következő csoport már ott lihegett a nyakunkban. Ez egyébként jellemző volt az egész túra alatt. Semmit nem lehet alaposan megnézni, rengeteg eredeti dokumentum van kiállítva,  de képtelenség őket szemügyre venni , mert a kötelező mondatok utána az idegenvezetők már viszik is tovább a csoportokat, szigorú időbeosztásban és ellentmondást nem tűrő hangon utasítják haladásra a lemaradókat. (Ezek általában mi voltunk a párommal.)

Következő megálló a 4es blokk volt. Minden terem egy tematikus rend alapján készült. A 4es blokk földszintje a deportáltak számát, nemzetiségét, ezek arányait és több száz képet dolgoz fel. Az emeleten a gázkamrákról, a ciklon B gázról lehet olvasni illetve dokumentumok, menetlevelek tekinthetőek meg. Az 5 terem volt a legborzasztóbb, ahol a deportáltak haja van kiállítva, felfoghatatlan mennyiségben. Itt látható hajból szőtt szövet is látható. Nagyon nyomasztó hangulata van az egésznek, bele is borzongtunk. A rengeteg haj között  sok kis szőke, göndör fürtöt is látni, ezek egyértelműen gyerekek tincsei voltak, ettől talán még borzasztóbb lett az egész. Itt is rengetegen fotózkodtak. 

Az 5-ös blokk szobáiban az elkobzott értékek vannak kiállítva cipőtől szemüvegig, bőröndök, protézisek, mankók, edények plfafonig halmozva. Főleg a gyógyászati eszközök hatalmas mennyisége, ami sokkolóan hat az emberre. Rengeteg mankó, gerinc merevítő és műláb volt a vitrinekben. 

A 6-os blokk a szelektálás folyamatáról,a táborban alkalmazott jelölésekről és a tábor mindennapjairól az ott élők életkörülményeiről szól.  A blokk legborzasztóbb része a gyerekek életéről és mindennapjairól szóló kiállítás. 

A 7-es blokk a szállásokról szólt, azokról a viszonyokról, amik a táborban uralkodtak. Fényképek és berendezett szobák illusztrálták a táborban lévő lakás- és egészségügyi viszonyokat. 

Úgy, mint más táborokban itt Auschwitzban is folytattak  az SS orvosok ún. orvosi kísérleteket a foglyokon. A 10-es blokk ezeket a kísérleteket szemlélteti fényképekkel, dokumentumokkal alátámasztva. 

11es blokk a halálblokk. Elkülönítve volt a tábor többi részétől. Pincéjében volt a tábor börtöne. Az egészet változatlan formájában hagyták meg . A 10-es és a 11-es blokkok közötti udvaron található a kivégzőfal. Minden oldalról magas fal veszi körül és a 10-es számú épület ablakaira erősített fatáblák igyekeztek megakadályozni a kivégzések megfigyelését. 

A túra utolsó megállója a gázkamra és a krematórium. Talán az egyik legmegindítóbb hely az egész múzeum területén, hiszen ezekről mindenki hallott már történelem tanulmányai során és számos dokumentumfilm is foglalkozott a nácik rémtetteivel, melyek középpontjában ezek  a helyiségek álltak. A gázkamrában is rengetegen fotózkodtak, sőt pózoltak a krematórium kemencéi előtt is. Kicsit örültünk, hogy véget ért a túra és megszabadulhatunk kellemetlen csoportunktól. El is döntöttük, hogy a Birkenau-i tábort csak kettesben látogatjuk meg, ettől a csoporttól inkább köszönettel lemaradunk. 

 KL Auschwitz II – Birkenau

Az I-es tábor látogatása után eldöntöttük, hogy mindenképpen megnézzük a II Birkenau tábort is. A történelem órán is tanult, igazi népírtás valójában itt folyt. Ez az az a hely, ahová vagonokban érkeztek az emberek és százezrek lelték halálukat a krematóriumokban, hullaégető gödrökben és máglyákon. 
A tábor maga 3km-re van az I-es tábortól és nagyjából 10 percenként induló buszok szállítják a látogatókat. Az utazás teljesen ingyenes.

A tábor hatalmas területen helyezkedik el (kb 175 hektár), ahol több mint 300 barakk állt. Ezeknek már csak töredéke áll, de a tábor teljes területe bejárható. Jelenleg épen kb. 40-45 téglabarakk és 20-25 fabarakk van, amelyek kiállítóhelyként üzemelnek.
A tábor területén 4 krematórium működött gázkamrákkal  és további épületek voltak szükség esetén megsemmisítő helyként kialakítva. 

Itt is rengeteg látogató volt, de a terület nagysága miatt valahogy eloszlott a tömeg és nem volt annyira kellemetlen. A barakkokban az akkor berendezések voltak kiállítva, nem volt nehéz elképzelni milyen viszonyok uralkodhattak, amikor a tábor maximális kihasználtságon működött. 

A véletlen során egy magyar csoport került az utunkba, ahol az idegenvezető egy idős bácsi volt és kivételes ismeretekkel, érdekes történetekkel mutatta be a helyet. (Persze már amennyire az élvezhető egy kivégzőtáborban.) Kicsit hozzájuk is csapódtunk és hallgattuk az ingyenes/ajándék tárlatvezetést. 

Sajnos a legutolsó momentum már megint egy kellemetlen élmény, amikor a latrina barakkban egy kedvesnek tűnő magyar  (középkorú) házaspár vidáman pózolt az illemhelyek között. Én azt hiszem itt adtam fel végleg. 

Összességében: először azt gondoltam, hogy Auschwitz meglátogatása nagyon rá fogja nyomni a bélyegét a kellemesnek tervezett hosszú hétvégénkre. Minden bizonnyal velem is gond volt, hiszen sokszor elterelték a gondolataimat az idióta, magukat szelfiző, győzelmi jeleket mutogató vagy éppen csak bambán vigyorgó, like-vadász embertársak. Sok volt a csoport, rengeteg ember araszolgatott a termekben, nem volt idő átérezni kicsit a történelmet, nem volt idő és lehetőség kicsit beszélgetni meg-megállva. Az volt az érzésem, hogy lassan ez is -úgy mint más is – csak az üzletről szól. Még be sem lépsz a kapun már kezedbe nyomják a tábor melletti étterem szórólapját, ahol akciós a bécsi szelet és féláron a sör…. talán keresni kell legközelebb egy kevésbé zsúfolt, csendesebb, őszi időszakot.